Nálam jársz

Lépteid hallom ahogy nálam jársz éjjel,mielőtt elalszol te nálam vagy éppen.Mielôtt lehunyod a szemed te gondolatban nálam jársz érzem.De azt soha nem értettem reggel miért nem jársz erre? Reggel miért nem gondolsz rám néha? Nem tudhatom rá a választ,de nem is akarom tudni,biztos okod van rá,hogy reggelente eszedbe sem jutok soha.De tudod mikor eljön a reggel és a felkelô nap megtalálja érted könnyezô két szemem.Eszembe jut minden boldog perc,mit együtt éltünk át.S könnyes szemem,megtörlöm nem egyszer, sem kétszer.Eszembe jut még az is hogy ki se hûlt az ágyad melyben velem feküdtél,melyben hamis szavakkal szépet ígértél,még talán illatom is érezni lehet,de te mégis másnak ígérsz hamis szavakkal benne.De ígérj csak én nem bánom,csak egyedül az idôt sajnálom,mit reád vesztegettem.Menj innen menj hát messze,soha többé ne térj vissza,isten veled,legyél boldog.S nevemet is felejtsd el örökre,s ha meghallod netán nevem valaha,ne gondolj rám még éjjel se soha...