Emlékeim közt van egy tépett levél, Levél, melyet nem is küldtem el. Féltékenység szülte, e bolond szenvedély, De olvassuk csak el, mit mond a levél… Mondd, mért szeretsz te mást, És én csak téged. Mért másnak örülsz úgy, Ahogy én néked? Ha mellém sodort...
Lire la suite
Párnánk puha, Ágyunk öle Lágyan ringat Aztán zajok jönnek Felrobbantják Az álmainkat Ugye nem félsz? Ablakodon kívül, ott egy nagyváros van Tombol a szél, s a távolban az égre lobban A hajnal A hajnal Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz Ez is kell...
Lire la suite
Szeretnék repülni, nem pedig lépdelni szárnyamat kitárni, s az ég felé emelni arcomat, egyre feljebb és feljebb kerülni, hol nincs tudat nincs én, sem te csak mi vagyunk. egyek. tündér, pillangó, sellő vagy törpe isteni lelkek szeretetben fürdünk, meg...
Lire la suite
Angyal vagyok, ha szeretsz. Ám ördöggé is tehetsz. Rajtad áll, hogy mit akarsz. Ez egy bennem élő harc. Tiszta jóság, szeretett. Vezérli a szívemet. Neked adom mindenem. Ha akarod hát, vigyed! De vigyázz rá, el ne dobd! Be ne csapd, mert megbánod. Angyalból...
Lire la suite
Nappal mikor a hold nyugovóra tér. Akkor a sötétség nem mozdul, mert fél. Éjjel újra és újra övé a táj, és a te szíved ember. Azonban ott van a hold fénye, és én , s félned nem kell. Szobádban a sötétség leple átölel, s körbefon téged. Ha egyedül vagy...
Lire la suite
Ó, az ostobák, akik nem hisznek a sorsban! Nem tudják, hogy hiába minden ármány, szándék és ügyeskedés, az élet napsütötte tájképe egy alkonyaton megtelik árnyakkal; ami tegnap szabályos formában állott össze kezed alatt, ma szétesik. (…) Tudni a sorsról,...
Lire la suite
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrű panaszommal jobb, ha hallgatok.
Lire la suite