Az éjben járó

27.02.2015

Az éjben járó

Nappal mikor a hold nyugovóra tér.

Akkor a sötétség nem mozdul, mert fél.

Éjjel újra és újra övé a táj, és a te szíved ember.

Azonban ott van a hold fénye, és én , s félned nem kell.

Szobádban a sötétség leple átölel, s körbefon téged.

Ha egyedül vagy félsz, s ekkor a gonosz simogató kezét érzed. Lépj az ablakodhoz ,

s nézd a hold fényét ,hívj, s vigyázom szíved bár nem kérted.

S tudom sok a gonosz az éjben, s nem ismersz , de meghalnék érted.