Gondolatban, mindig máshol jársz, valahol a tegnapokban, választ nem találsz, a holnapoktól félsz, hogy nem vigyáznak Rád, de mikor a pillanatba lépsz, olyan könnyű az egész világ...!*
Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.
Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó.Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében.Igazi életüket álmukban élik az emberek.