|
Köszöntelek nálam!

Romantikus történeteket,szép képeket,lebilincselő dallamokat,filmeket..amelyek megdobogtatják a szívedet...továbbá érdekességeket találsz nálam.

Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább.
Vannak mesék, -- igen, vannak.
Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék.
Az ember meséi...
Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit,
időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok? Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni mi a legfontosabb számunkra.
Hogyha szeretek egy férfit, észreveszem lelke mélyén a királyfit. Miért?
Mert azt szeretem benne! A békát nem lehet szeretni! Nő még nem szeretett férfit azért, mert pitiáner,
önző, aljas, ügyeskedő, erőszakos, mert hazug vagy becstelen.
A szeretet még az "ősi világból" való - és ezért szeretni csakis az értéket lehet. A szépet, az igazat, a valóban erőset.
S ha én, mint nő, meglátom a békában a királyfit - mert meglátom, ha szeretem, nincs mese! -, még nehezebb helyzetbe kerülök. Mert észreveszi rajtam, hogy látom az ő elárult valóját. Kritikát olvas ki a szememből. Leleplezést. Olyan tükre leszek, amelybe nem szívesen néz.
Ellentétben a mesével, minden békát halálosan feldühít, ha a királyfit megpillantják benne.
A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről,
a fent emlegetett életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről.

|