Szeretnék repülni, nem pedig lépdelni szárnyamat kitárni, s az ég felé emelni arcomat, egyre feljebb és feljebb kerülni, hol nincs tudat nincs én, sem te csak mi vagyunk. egyek. tündér, pillangó, sellő vagy törpe isteni lelkek szeretetben fürdünk, meg virágkelyhekbe széllel száguldunk a nagy messzeségbe szállunk madárként szabadon, s az erdőben pihenünk csendben, az ágakon. s ha majd időnk lejár, elmegyünk hogy átéljük mindezt s ha szerencsénk van, már örökre így lesz ha pedig mégsem, hát vissza kell térnünk angyali mosollyal mindenkit ébresztünk. tanítunk, segítünk és hiszünk, mert az út végén semmi mást nem viszünk.